Varjas Judit nevét sokan ismerhetik itthon és külföldön is – nemcsak azért, mert kétszer is elnyerte az Év Dekorfestője címet, hanem mert munkái szó szerint színt visznek a hétköznapokba. Ismerős lehet például a tapolcai Halas Lépcső vagy a Tojáspark óriás hímes tojásai, amelyek minden húsvétkor mosolyt csalnak az arcokra.
Bár Judit munkái önmagukért beszélnek, ezúttal mégis arra kértük, meséljen egy kicsit ő is alkotásairól és persze magáról. Hogyan lesz egy üres falfelületből igazi látványosság? Mennyire van jelen a művészi szabadság ezekben a munkákban? Mit jelent számára a Tojáspark és maga Tapolca? A továbbiakban ez mind kiderül.
Milyen a kapcsolatod Tapolcával? Mi az, amit a leginkább szeretsz ebben a városban?
Tapolcán születtem, és a családom is itt él. Ez egy bájos kisváros, karnyújtásnyira a Balatontól, a tanúhegyek ölelésében. A környék csodáival sosem tudok betelni – számtalanszor festettem már Balatont, hegyeket, de ahogy nincs két egyforma alkotás, úgy ez a vidék is mindig új arcát mutatja. Szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk.
Hogyan született meg a Tojáspark ötlete?
Korábban a főtéren volt egy kis tojásfa, amit először a földről, majd létráról díszítettek – de a fa megnőtt, és egyre nehezebbé vált a dekorálása. Ekkor merült fel az ötlet, hogy egy új helyszínre, a mostani Tojásparkba költözzön. Amint hallottam erről, rögtön éreztem, hogy valami igazán különlegeset szeretnék létrehozni.
Gyerekkorom óta festek tojásokat – először tyúk-, majd kacsa- és libatojásokkal kezdtem, később pedig strucctojások kerültek ki a kezeim közül, amelyek bejárták Európát. Eljutottak Németországba, Ausztriába, sőt, Oroszországba és Ukrajnába is. Egyik strucctojásom még a tojásmúzeumba is bekerült. Emu tojásokat is volt szerencsém díszíteni, úgyhogy mondhatom, már ráállt a kezem a kisebb-nagyobb tojásokra. De valami még nagyobbra vágytam…
Milyen munkáid láthatóak a parkban?
Az első – közel másfél méteres – óriás tojást párommal vásároltuk meg Tapolcának, amit kalocsai motívumokkal díszítettem. A következő évben az Egységben Tapolcáért Egyesület egy kétméteres tojást vásárolt, én pedig szabad kezet kaptam. Hetekig dolgoztam rajta – városunk nevezetességei, street art alkotásaim, templomaink, a Malom-tó, a tavasbarlang, és még a Nohab torzó is rákerült. A másik oldalra kalocsai, kalotaszegi és matyó motívumokat festettem – amolyan Varjas Juditosan.
Az idei évben az Innopan is vásárolt egy 1,7 méteres tojást, amelyet szintén én varázsolhattam hímes tojássá. Sokat gondolkoztam a tematikán, tudtam, hogy idén valami olyat szeretnék alkotni, amilyen még nem volt, ami talán még több emberhez eljuthat, ami ismét sokakat megszólít majd. A húsvét – a legnagyobb vallási ünnepünk – adta a témát, úgy gondoltam, hogy ez az a motívumvilág, amit meg kell alkotnom.
Az egyik oldalra Jézus feltámadását festettem, két angyallal, fehér liliomokkal, rózsákkal. A húsvéti gyertya fénye, a megszentelt tűz és Krisztus világossága mindaz, amit az aranyozott glória szimbolizál. Máté evangéliumából aranyfüsttel került fel az idézet: „…veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” A másik oldal kalocsai virágokkal lett díszítve, úgy komponálva, hogy minden szögből gyönyörű látványt nyújtson. Sokszor éreztem azt az alkotás során, mintha fentről irányítanák az ecsetemet. Minden tojást, így ezt is teljes szívemből, napokon át, munka mellett készítettem el – ajándékként a városomnak.
Milyen érzéseket kelt benned a Tojáspark?
Számomra a Tojáspark egy óriási csoda. Óriási öröm látni a fotókon és a helyszínen a sok mosolygós arcot, akik a tojásokkal fotózkodnak. Sokszor mentem ki „inkognitóban” – könnybe lábadt a szemem, amikor kígyózó sorokat láttam, hogy mindenki odaérjen egy-egy képre.
Hihetetlen élmény volt, amikor Debrecenből, Németországból, jöttek emberek csak a tojások miatt. És a legszebb az egészben, hogy nemcsak megnézték, hanem bejárták a várost, fagyiztak, sétáltak, a Halas Lépcsőhöz is ellátogattak. A város élettel telt meg – ez leírhatatlan érzés.
Honnan merítesz ihletet az alkotásaidhoz?
Sokszor tervezők elképzeléseit valósítjuk meg – ilyenkor látványterv alapján dolgozunk. Gyakran az enteriőrhöz, az egyéb kiegészítőkhöz, megbízóink személyiségéhez alakítjuk alkotásunkat. De volt már arra is példa, hogy megegyeztünk egy gyöngyházas, kicsit bézses, visszafogott dekorfalban majd, amikor beléptem megbízóink otthonába, tudtam, hogy itt bizony csodásan mutatna egy rezes dekorfal. És igazam lett! Gyakran kapunk teljes alkotói szabadságot, ami hatalmas felelősség, de egyben óriási megtiszteltetés is. Volt, hogy két teljes szállodát dekorálhattunk így, szabad kézzel, a saját elképzeléseink szerint.
Mindig különleges érzés, amikor a megbízóink bizalmat szavaznak nekünk, és beengednek az otthonaikba, mindennapjaikba – hogy valóra válthassuk a régóta dédelgetett álmaikat. Legyen szó bármilyen összetett, merész vagy aprólékos elképzelésről, legyen az tervező vagy lakberendező víziója – számunkra nincs lehetetlen, csak újabb izgalmas kihívás, amit örömmel valósítunk meg.
Van olyan munkád, ami különösen közel áll a szívedhez?
Nagyon sok kedves emlék köt az alkotásaimhoz. Például egy budapesti óriás lépcsőház dekor, amivel elnyertük az Év Festője díjat. A tervezők minden fosszília helyét és méretét pontosan meghatározták – és mi egy az egyben megvalósítottuk, egyedi szerszámokat is készítve hozzá.
Nemrégiben egy teljes indiai éttermet dekoráltunk Budapesten. Díszítőfestés, portrék, struktúrák, mennyezet dekor, színek – hatalmas kihívás volt, de a végeredmény és a megrendelő boldog arca mindent megért.
Milyen hatással volt rád a Halas Lépcső népszerűsége?
2016-ban a városvezetés keresett meg az akkor még elhanyagolt lépcső festésének ötletével. Több koncepció után született meg a Halas Lépcső gondolata. Az emberek végig figyelemmel kísérték a munkát, majd ellepték az internetet a lépcsős szelfik, esküvői fotók, sőt még lánykérés is volt rajta. A lépcső pedig nemcsak helyi, de nemzetközi szinten is népszerű lett.
2022-ben újrafestettük – a tavirózsa, hínárok és hullámok is felkerültek, valamint egy újabb street art munka is született a közelében. Szerepelt már a National Geographicban, a Discovery-n, sőt, még a Fishing and Hunting csatornán is.
Ügyvezetőnk, Robi a mindennapok során gyakran emlegeti, hogy „Vagy profin, vagy sehogy!” – ez a hitvallás a weboldaladon is megjelenik. Mit jelent neked ez a mondat?
Édesapám egész kiskorom óta, ezzel a gondolattal nevelt, hogy bármit csinálok, azt vagy profin vagy sehogy! Legyen szó tojásfestésről, dekorfalról, vagy vállalkozásom másik szegmenséről az üveg vagy villaékszerek készítéséről. Ha nem adok bele mindent, apait-anyait, akkor nincs is értelme. Általában emiatt teljesítek 200%-ot.
Szüleimnek, kis húgomnak, családomnak, páromnak, Janónak nagyon, nagyon sokat köszönhetek. Álmaimban, terveimben mindig maximálisan támogattak, segítettek és segítenek a mai napig, pedig én sem vagyok egy matyóhímzés. Szüleim szigorúan neveltek, amiért így felnőttfejjel már nagyon hálás vagyok. Büszke vagyok rá, hogy ilyen csodás emberek a szüleim, náluk jobbat nem is kívánhatnék!
Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
A Tojáspark átadása után újra belevetjük magunkat a munkába – hazai és külföldi projektek várnak ránk. Ausztriában, Horvátországban, Svájcban is dolgozunk majd, és Kisapátiban is elindul egy street art projekt. Tele vagyunk tervekkel, ötletekkel – és alig várjuk, hogy megvalósítsuk őket.
Varjas Judit munkái nemcsak látványukkal, hanem a mögöttük rejlő történetekkel is hatnak ránk – emberközelivé teszik azt, ami sokszor csak díszletnek tűnik a város életében. A következő részben egy újabb tapolcai személyt mutatunk be, aki szintén hozzájárul városunk közösségi életéhez, de más módon, más szemszögből. Reméljük, akkor is velünk tartasz.
